Balra hajts és jobbra előzz.
Rendben, csak fordítva mint otthon. Mindez érthető és megszokható.
Ami ennél furcsább, az egy közösségi közlekedési játék, amit a közlekedésben résztvevők mindegyike -számunkra érthetetlen okokból, de- játszik.
A játék lényege és célja:
Előzd meg az előtted haladót!
Minden időben, minden módon és minden körülményt kihasználva.
Valami komoly hátrány érheti a játékban részt nem vevőket, mert a célért még a saját, és minden körülöttük lévő testi épségét is kockáztatják.
Aztán ha sikerül leelőzni, a játék folytatódik, a következő előttük haladóval.
Végül elérnek oda ahova indultak, vagyis "ház"! -és folytatják azt a ráérő és nyugodt magatartást, amit az indulás előtt is műveltek. Hirtelen lesz idő mindenre, és már semmi sem sietős...
A lehetőségek:
Használhatod a helyi közlekedést, vagyis felugorhatsz egy "arra felé" tartó buszra olcsón.
Ne keresd a jegyed, a felszállásnál fizetsz az ajtót csapkodó "kalauz"-nak.
Használd a taxit! Meg fogod ismerni, mert a személyautók többsége, amit az úton látsz, az az.
Ha tudod a körülbelüli árakat, nem kell tartanod az alkudozástól.
Az én taktikám, hogy egyszerűen megmondom hogy mennyi a fuvardíj, és mivel tudom hogy az jó ár, van a sofőrnek 4-5 másodperce hogy döntést hozzon.
Legtöbbször bólint és mehetünk.
Néha azt mondja, hogy ez "lehetetlen", erre tovább állsz, majd utánad hajt és ahogy egy sorral feljebb.
Kevés esetben nem hajt utánad, hanem tovább teszi a semmit, de akkor jön a következő...
Mielőtt még a helyi taxisokon szeretnéd visszakeresni a repjegyed árát, tudd, hogy 1 liter benzin Nepálban 330 Ft-ba kerül, ami aránytalanul sok. Kerül ha van, mert gyakran 4-5 órát állnak sorban egy tankolásért.
A taxióra használatának az igényét nyugodtan hagyd ki a játékból, egy fecske nem csinál nyarat ebben a nagy Ázsiában, még akkor sem ha te vagy az.
Tehát az árak világosban (igen, este drágább).
Thamel - Swayambhu Kimdol: 150 NPr.
Thamel - Boudha: 250 NPr.
Swayambhu Chaoni - New Road: 150 NPr.
Boudha - Swayambhu Kimdol: 400 NPr.
Ha azt mondanád, hogy nálad a pont, mert 40 NPr-val is ez alatt vagy, a véleményem, hogy ezek azok az árak, ahol a sofőr nem kezdi el nepáliul szidni anyut, és az is biztos, hogy nem fogok egy nepáli zsebben turkálni az utolsó 120 Ft-ért. Mert 40 rupi az cirka annyi.
Néha 1 óra taxizás után még meg is veregettem a sofőr vállát, mert egy gladiátornak láttam harc közben, aki egy kitaposott belű Marutival ment neki az aszfalthiányos és megoldhatatlanná dugult Kathmandu szörnyetegnek.
Ja, 1 közlekedési lámpa az biztos volt az egész városban, viszont ami meglepett, hogy baleset, mióta itt vagyunk még ennyi sem.
"Akkor is leelőzöm a buszt, ha a motoros átesik a fején az árokban! Vár a droszt és a haverok. Hát lopom én a drága időm?"
Jó kérdés, hogy hogyan lehet akkor mégis megoldani ezt a közlekedést, amit minden budapesti, a droszton a kocsiban színes tévét néző, mindenről mindent tudó, "ez a baj, az a baj" taxis még csak elképzelni sem tud.
A válasz:
Segíts másokon!
Közlekedj úgy, hogy ha beszorulnál a szembe forgalomba, akkor tudd, hogy centizés és bizonyítás helyett le fognak húzódni, mert te is ezt teszed. Mindenki ezt teszi, érzelmek nélkül és szinte gépiesen. Te is, és ezért neked is jár.
Túl kell élni, nincs idő és lehetőség a drámai és "véresen komoly" egó csatákra.
