Az ember csak felelőtlenül írogat, meg áradozik, aztán egyszer csak két barátunk bejelentkezik, hogy akkor már ezt ők is megnéznék, és már jönnek is.
Lebuktunk. Hogy a fenébe fogom én ezt innen Pomázról kikavarni. Még a blogozkodás úgy ahogy, de ha odamennek...? Illetve "ide"?
Egy "nyugati" arccal és kis szerencsével egészen a gépükig furakodtam a reptéren, visszafelé már nehezebb volt megmagyaráznom, hogy nem most jöttem.
Az első "Ázsia élmény"-t nagyon szeretem az arcon látni. Ezért már a taxiban úgy helyezkedtem, hogy mindkettőjüket figyelhessem. Ahogy rezdül a ránc, ahogy tágul a szem. Ez most szado, vagy mazo? Húsba vágó élmény, akár rossz, akár jó.
Csendesen megjegyzem, a képen jól látszik, hogy Ferire még tudok némi fontoskodó benyomást tenni, de Zsolt már csak nevet mindezen...
Van 3 hetünk.
Persze, az elején kerülgetés, hogy nem akarnak zavarni, meg csináljunk csak mindent úgy, mintha itt sem lennének, aztán fejes a közös és felejthetetlen élményekbe.
Mindenhol mindent, mindig!
A 3 hét alatt 3 helyen laktunk. Egyszerűen csak azért mert úgy láttuk, hogy van még számunkra jobb is, és ki ne próbálná ki...
Már az elején szerettem volna egy "alulról indulást". Vagyis megmutatni, hogy mik a legfelkavaróbb helyek egy európai megszokásnak. Aztán ez valahogy kimaradt, viszont kiderült, hogy máshol is lehet gyomorfertőzést kapni, nem kell feltétlen elmennünk arra a helyre, ahol én nyúltam ki.
Néha azt éreztük, hogy 3 éve nyomjuk, néha meg azt hogy tegnap érkeztek. Ez is, a később "tudat hullámvasút"-nak determinált vegyes élmény csomag, amire -bár nem tudjuk hogy mikor és hogyan- de úgy tűnik hogy sokszor váltottunk jegyet.
Találkoztunk a "Zsuzsa csoport"-al.
Zsuzsa a barátunk, aki minden évben ide szervez egy nemzetközi érdeklődőkből (főleg buddhista) álló csoportot. Úgy 1 hónapos az útitervük, benne India és Nepál. Én is vele voltam itt először. Köszönet!
Lhosar.
Ez a tibeti új év.
Új évből idén nekünk ez már a második, mert volt egyszer már otthon egy otthoni. (még lesz egy 3. is, Bangkokban. A Szongkorn)
Bizonyos szempontból ez itt a szezon. Egyrészt már jó az idő -vagyis elég meleg van akár este is, ugyanakkor nincs kánikula- másrészt sokan jönnek össze a környékről (az egész Himalája), hogy együtt legyenek 1 hónapig.
Szóval áll a bál. Trombita helyett imamalom, petárdázás helyett meg mantrázás.
A templomok tele, de azért egy jó guide hasznos. Már csak azért is, hogy ne ébredj egy égető helyen, az elmúlt napi síva imádság után.
"Sok itt a hindu"
Szerintük Jézus is, és Buddha is az ő bulijuk.
Ez azért is jó, mert sok az alkalom az ünneplésre...
Ha valaki az iránt kíváncsiskodna, hogy mikor jöjjön ide, akkor a trekking szempontjait kihagyva ezt ajánlom:
Úgy február közepétől áprilisig.
Ja, és egy fontos dolog:
Ha van bárkid is Nepálban, és valamit vinnél neki, ráadásul minket kérdezel, az aminek mi és sok-sok itt élő barátunk nagyon örül, de nem biztos hogy nyíltan kéri is, az a
Gyulai kolbász
De a téli szalámi is jó....
Lebuktunk. Hogy a fenébe fogom én ezt innen Pomázról kikavarni. Még a blogozkodás úgy ahogy, de ha odamennek...? Illetve "ide"?
Egy "nyugati" arccal és kis szerencsével egészen a gépükig furakodtam a reptéren, visszafelé már nehezebb volt megmagyaráznom, hogy nem most jöttem.
Az első "Ázsia élmény"-t nagyon szeretem az arcon látni. Ezért már a taxiban úgy helyezkedtem, hogy mindkettőjüket figyelhessem. Ahogy rezdül a ránc, ahogy tágul a szem. Ez most szado, vagy mazo? Húsba vágó élmény, akár rossz, akár jó.
Csendesen megjegyzem, a képen jól látszik, hogy Ferire még tudok némi fontoskodó benyomást tenni, de Zsolt már csak nevet mindezen...
Van 3 hetünk.
Persze, az elején kerülgetés, hogy nem akarnak zavarni, meg csináljunk csak mindent úgy, mintha itt sem lennének, aztán fejes a közös és felejthetetlen élményekbe.
Mindenhol mindent, mindig!
A 3 hét alatt 3 helyen laktunk. Egyszerűen csak azért mert úgy láttuk, hogy van még számunkra jobb is, és ki ne próbálná ki...
Már az elején szerettem volna egy "alulról indulást". Vagyis megmutatni, hogy mik a legfelkavaróbb helyek egy európai megszokásnak. Aztán ez valahogy kimaradt, viszont kiderült, hogy máshol is lehet gyomorfertőzést kapni, nem kell feltétlen elmennünk arra a helyre, ahol én nyúltam ki.
Néha azt éreztük, hogy 3 éve nyomjuk, néha meg azt hogy tegnap érkeztek. Ez is, a később "tudat hullámvasút"-nak determinált vegyes élmény csomag, amire -bár nem tudjuk hogy mikor és hogyan- de úgy tűnik hogy sokszor váltottunk jegyet.
Találkoztunk a "Zsuzsa csoport"-al.
Zsuzsa a barátunk, aki minden évben ide szervez egy nemzetközi érdeklődőkből (főleg buddhista) álló csoportot. Úgy 1 hónapos az útitervük, benne India és Nepál. Én is vele voltam itt először. Köszönet!
Lhosar.
Ez a tibeti új év.
Új évből idén nekünk ez már a második, mert volt egyszer már otthon egy otthoni. (még lesz egy 3. is, Bangkokban. A Szongkorn)
Bizonyos szempontból ez itt a szezon. Egyrészt már jó az idő -vagyis elég meleg van akár este is, ugyanakkor nincs kánikula- másrészt sokan jönnek össze a környékről (az egész Himalája), hogy együtt legyenek 1 hónapig.
Szóval áll a bál. Trombita helyett imamalom, petárdázás helyett meg mantrázás.
A templomok tele, de azért egy jó guide hasznos. Már csak azért is, hogy ne ébredj egy égető helyen, az elmúlt napi síva imádság után.
"Sok itt a hindu"
Szerintük Jézus is, és Buddha is az ő bulijuk.
Ez azért is jó, mert sok az alkalom az ünneplésre...
Ha valaki az iránt kíváncsiskodna, hogy mikor jöjjön ide, akkor a trekking szempontjait kihagyva ezt ajánlom:
Úgy február közepétől áprilisig.
Ja, és egy fontos dolog:
Ha van bárkid is Nepálban, és valamit vinnél neki, ráadásul minket kérdezel, az aminek mi és sok-sok itt élő barátunk nagyon örül, de nem biztos hogy nyíltan kéri is, az a
Gyulai kolbász
De a téli szalámi is jó....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése