Szóval.
Az egész úgy kezdődött, hogy miközben a tervezett indulásunk idejét latolgattuk, benéztem a klímanaptárt, aminek a következménye lett, hogy Ancsa veszettül megfázott.
Semmiség -mondhatnánk- de a csajoknál egy komoly felfázás bizony tud problémát okozni azon a tájon, ahol a csajok leginkább csajok.
Okozott is, és végül bekukkantottunk egy kathmandui kórház nőgyógyászatára.
Ha valaki szereti szidni a magyar egészségügyi ellátást, egy itteni kórházlátogatás után hamar felhagy vele.
Miután a nőgyógyász hölgy kezet mosott egy műanyag vödörben, el is kezdődhetett a mélyreható kivizsgálás, aztán ultrahang, sőt MRI, és kórisme.
Széttárt kéz, felhúzott váll, és félig magabiztos vélemény.
"- Mivel az eddigi összes vizsgálat sem zárta ki a rák lehetőségét, a legjobb lenne eltávolítani a petefészket..."
Bár Ancsa végig hajtogatta, hogy nincs komolyabb baj, bennem valahogy mégis összekeveredett a torok meg a szív. Az oké, hogy átrángatom a nőmet a Himaláján, meg hogy a vágyainkat -szoktam mondani- valósítsuk már meg, de hogy itt kéne hagynunk a testét??
Azért rendesen bevette az összes gyógyszert, és megígértük, hogy résen leszünk és azonnal jövünk ha valami változást tapasztalunk.
Aztán nekiláttunk alternatívákat keresni a műtéti beavatkozásra.
Hallottunk egy tibeti orvosról, aztán utánajártunk a stratégiának amit itt használnak, és végül megjelentünk a rendelésén.
Akire számítottam, az egy sámán formájú kuruzsló, akivel találkoztunk, egy sármos (sőt egyenesen jóképű), a 30-as éveiben járó fiatalember. Megnyerő modorral és kisugárzással, amit kiváló angol tudása tett teljessé.
A tézisük, hogy a betegségeket a testet alkotó 4 elem egyensúlyának a felborulása idézi elő.
A gyógymódjuk, a különlegesen gyengéd eljárással betakarított és kezelt gyógynövények hatásában rejlik, amihez egy egyedi, a problémára jellemző diéta (nem kevesebb, hanem válogatott ételek) tesz teljessé.
Ezután már nem mentünk vissza a "nyugati" gyógymóddal gyógyító kórházba, és -bár Ancsa mindig mondta hogy nem lesz baj- én is megnyugodtam.
Sőt, az információnk szerint hasonló problémával küszködő barátainknak, és az ő barátaiknak is juttatunk haza a gyógyszerből, ami kis, gyógynövényekből készített golyó, amit szétrágva kell lenyelni bizonyos időpontokban.
Ezekkel a bogyókkal sem fogtok otthon találkozni, mert egy-egy 2-3 hónapos kúrára való sem kerül többe, mint 5 ezer forint, és akkor meg mi lesz a jól megszokott itthoni, nem gyógynövényes bogyóinkkal, illetve a gyártóikkal.
Ehhez a bejegyzéshez sajna nem tudok képen feltenni, mert annyira tele volt a zsebünk a problémáinkkal, hogy nem fért bele a fotósgép, meg nem is nagyon volt kedvem a nagy parában ezzel bajlódni.
Ancsa meggyógyult.
Sem kés, sem klórszagú kórterem, sem baljós és aggódó tekintetű fehér köpenyek.
Ehelyett, a tudat és a test egyensúlyának a visszanyerése a természet erejével.
Az egész úgy kezdődött, hogy miközben a tervezett indulásunk idejét latolgattuk, benéztem a klímanaptárt, aminek a következménye lett, hogy Ancsa veszettül megfázott.
Semmiség -mondhatnánk- de a csajoknál egy komoly felfázás bizony tud problémát okozni azon a tájon, ahol a csajok leginkább csajok.
Okozott is, és végül bekukkantottunk egy kathmandui kórház nőgyógyászatára.
Ha valaki szereti szidni a magyar egészségügyi ellátást, egy itteni kórházlátogatás után hamar felhagy vele.
Miután a nőgyógyász hölgy kezet mosott egy műanyag vödörben, el is kezdődhetett a mélyreható kivizsgálás, aztán ultrahang, sőt MRI, és kórisme.
Széttárt kéz, felhúzott váll, és félig magabiztos vélemény.
"- Mivel az eddigi összes vizsgálat sem zárta ki a rák lehetőségét, a legjobb lenne eltávolítani a petefészket..."
Bár Ancsa végig hajtogatta, hogy nincs komolyabb baj, bennem valahogy mégis összekeveredett a torok meg a szív. Az oké, hogy átrángatom a nőmet a Himaláján, meg hogy a vágyainkat -szoktam mondani- valósítsuk már meg, de hogy itt kéne hagynunk a testét??
Azért rendesen bevette az összes gyógyszert, és megígértük, hogy résen leszünk és azonnal jövünk ha valami változást tapasztalunk.
Aztán nekiláttunk alternatívákat keresni a műtéti beavatkozásra.
Hallottunk egy tibeti orvosról, aztán utánajártunk a stratégiának amit itt használnak, és végül megjelentünk a rendelésén.
Akire számítottam, az egy sámán formájú kuruzsló, akivel találkoztunk, egy sármos (sőt egyenesen jóképű), a 30-as éveiben járó fiatalember. Megnyerő modorral és kisugárzással, amit kiváló angol tudása tett teljessé.
A tézisük, hogy a betegségeket a testet alkotó 4 elem egyensúlyának a felborulása idézi elő.
A gyógymódjuk, a különlegesen gyengéd eljárással betakarított és kezelt gyógynövények hatásában rejlik, amihez egy egyedi, a problémára jellemző diéta (nem kevesebb, hanem válogatott ételek) tesz teljessé.
Ezután már nem mentünk vissza a "nyugati" gyógymóddal gyógyító kórházba, és -bár Ancsa mindig mondta hogy nem lesz baj- én is megnyugodtam.
Sőt, az információnk szerint hasonló problémával küszködő barátainknak, és az ő barátaiknak is juttatunk haza a gyógyszerből, ami kis, gyógynövényekből készített golyó, amit szétrágva kell lenyelni bizonyos időpontokban.
Ezekkel a bogyókkal sem fogtok otthon találkozni, mert egy-egy 2-3 hónapos kúrára való sem kerül többe, mint 5 ezer forint, és akkor meg mi lesz a jól megszokott itthoni, nem gyógynövényes bogyóinkkal, illetve a gyártóikkal.
Ehhez a bejegyzéshez sajna nem tudok képen feltenni, mert annyira tele volt a zsebünk a problémáinkkal, hogy nem fért bele a fotósgép, meg nem is nagyon volt kedvem a nagy parában ezzel bajlódni.
Ancsa meggyógyult.
Sem kés, sem klórszagú kórterem, sem baljós és aggódó tekintetű fehér köpenyek.
Ehelyett, a tudat és a test egyensúlyának a visszanyerése a természet erejével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése